Jun. 29, 2019

Természetfölötti hallás

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy amerikai nagy városban , a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcasorokon, a város zaja szinte süketitő volt: az autósok nyomták dudát.

Egyszer csak megszólal az indián.

- Hallok egy tücsköt.

- Az nem lehet - mondta a barátja - ekkora zajban, hogy lehetne meghallani egy tücsköt?

- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!

- Ez őrültség! - mondta a barátja.

Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult, az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátjának leesett az álla.

- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.

- Nem - válaszolta az indián - semmivel sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, mire figyelsz jobban.

- Ez lehetetlen, sose hallanék, meg egy tücsköt ebben a zajban!

- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a fontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.

Az indián kivett zsebéből néhány pénzérmét és földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon a pénzérme ami leesett, nem az ővé-e.

- Látod mire gondoltam?
Az egész csak azon múlik, hogy mi a FONTOS számodra!!!


May. 16, 2019

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.

– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

– Athéni vagyok.

– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.”

“Az életem a tanításom.”

Mahatma Gandhi


Dec. 22, 2017

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. 
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamban:
" Egy örökkévalóságig fogok itt várni
és még annyi más helyre kell mennem."
 
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
 
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút,
aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
 
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
hogy megvegyem ezt a babát?"
 
Az idős hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed
hogy megvedd ezt a babát, kedveském."
 
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon még itt öt percet,
amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment.
 
A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
 
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle,
kinek  szeretné adni ezt a babát? "
 
Ezt a babát szerette a húgom leginkább és
ezt akarta a legjobban most Karácsonyra.
 Nagyon biztos volt benne hogy a télapó elhozza neki."
 
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,
de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
 
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most Ő van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak,
és így Ő odaadhatja a húgocskámnak amikor odamegy.
 
" A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen."
 
"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan,
úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
 
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy
Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
 
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem,
de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
 
" Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed,
hátha mégis lenne elég?"
 
Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
 
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.
" Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát,
így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!
 
Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
 
"De Ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
" Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
 
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.
Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik
kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.
 
A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
tudna felkelni a kómából, amibe esett.
 
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
 
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát,
majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak,
akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
 
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a
kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva
hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
 
Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért
- még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
 

 

Áldott karácsonyt! 🙂

Szabó Marianna

Dec. 7, 2016

A gondok fája.

Az asztalos, akit felfogadtam, hogy segítsen rendbe hozni a régi gazdaépületet, éppen végzett egy nehéz nap munkájával. Egy defekt miatt csak egy órás késéssel tudott munkához látni, azután elromlott a villanyfűrésze, majd pedig ősrégi teherautója mondta be az unalmast. Én vittem haza kocsival, és útközben mindketten néma csöndben ültünk. Amikor megérkeztünk, behívott, hogy ismerkedjem meg a családjával. Útban a bejárati ajtó felé egy pillanatra megállt egy alacsony fánál és mindkét kezével megérintette a fa felső ágait.

Amikor kinyitotta az ajtót, döbbenetes változáson ment keresztül. Napbarnított arcát mosoly húzta ráncokba, megölelte két kisgyermekét, megcsókolta feleségét. Kis idő múlva kikísért a kocsihoz. Elhaladtunk a fa mellett és nekem furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Megkérdeztem, mit csinált ott az előbb.

-Ó, az a gondok fája- felelte. -Tudom, hogy munka közben nem kerülhetem el a gondokat, de egy biztos: a gondok nem a házba valók a feleségem és a gyerekek körében. Ezért minden este, mikor haza jövök, felakasztom őket arra a fára. Reggel aztán újra magamhoz veszem őket. Az a fura, hogy amikor reggel felveszem őket, már nincs belőlük olyan sok, mint amennyit előző este felakasztottam...

Dec. 5, 2016

A három rosta

A szomszédomhoz jött valaki,és így szólt hozzá:
-Halld csak,miket beszél rólad a barátod!
Szomszédom félbeszakította:
-Mielőtt elmondanád,áruld el: megszűrted-e a három rostán?
-Miféle rostákon?
-Először is az igazság rostáján.Megvizsgáltad vajon,hogy igaz-e,amit el akarsz beszélni?
-Nem.Én is csak hallottam másoktól.
Szomszédom bólintott,és folytatta:
-Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján?Még ha nem is igaz,amit el akarsz mondani,de bizonyára jó nekem,és örömet szerez számomra,nemde?
-Nem lesz örömed benne.
-Akkor bizony át kell bocsátanod a hasznosság rostáján!Hasznos-e az nekem,amit közölni kívánsz?
-Egyáltalán nem.
Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:
-Távozz innen!Ha,az amit tudatni akarsz velem,se nem igaz,se nem örvendetes,se nem hasznos,akkor tartsd meg magadnak,és felejtsd el mielőbb!

Tanulság:
Mit mond a Biblia a pletykálkodásról?

-A „pletykafészek” azáltal próbál nagyobb elismertségre szert tenni, hogy másokat rossz színben tüntet fel, miközben ő maga titkos információk birtokosának a szerepében tetszeleg.

-Azt is mondja a Biblia, hogy:
„az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Péld 16:28).
Számos barátságnak szakadt már vége pletykából eredő félreértés miatt. Akik ilyen viselkedésre vetemednek, csak viszályt és haragot szítanak a barátok között, s keserűséget és fájdalmat okoznak. Sajnos sokakat éppen ez éltet, és árgus szemmel kutatnak az alkalom után, hogy mikor és hogyan tehetnek kárt másokban. Amikor valaki szembesíti őket e tulajdonságukkal, mindent letagadnak, kifogásokat keresnek és magyarázkodásba fognak. Nem látják be, hogy helytelenül cselekedtek, hanem inkább másra hárítják a felelősséget, vagy alábecsülik a bűnük súlyát.

-A másik pletykálkodásra hajlamos csoportot az özvegyek és egyedülállók alkották (és alkotják ma is).
Pál óva inti őket attól, hogy pletykálkodásra és tétlenségre adják a fejüket.
„Sajnos ők olyan fecsegők is, akik más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene” (1Tim 5:12-13).
Mivel a nők gyakran sok időt töltenek egymás otthonában, és sokszor dolgoznak együtt más nőkkel, olyan helyzeteknek lehetnek szem- és fültanúi, amelyeket nagyon ki lehet fordítani, különösen ha szájról-szájra járnak ezek a történetek.
Szerintem ez nemcsak a nőkre vonatkozik, mindkét nem hajlamos pletykálkodni.

„A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Péld 20:19)

„Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” (Péld 18:7-8)

Ezzel szemben „aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Vigyázzunk tehát a nyelvünkre, és tartsuk távol magunkat a pletykálkodás bűnétől, mert nem csak neki, magadnak is ártasz vele! A rosszindulatú cselekedetek mindig visszaszállnak a feladóhoz!
Ötször is gondold végig, mielőtt pletykálni kezdesz másokról!

Szűrd meg ezen a rostán:
1. igaz?
2. jóindulatú?
3. hasznos?
4. szükségszerű?
5. segítő szándékú?

Próbáljuk tartani magunkat a Biblia tanításához a pletykával kapcsolatban, vagyis csak akkor nyissuk ki a szánkat, ha az valóban szükséges és helyénvaló.

Tudod, van egy bölcs magyar mondás: „ Nem szól szám, nem fáj fejem!”

Szeretettel
Szabó Marianna