Jul. 27, 2016

A jó és a gonosz harca (Indiai bölcs tanítás)

.... Visszatekintve furcsának találom, hogy nem kérdeztem egy sereg dolgot Babától. Olyasmiket, mint: „honnan jöttél?” Vagy: „hol tanultál meg ennyi mindent, valamiféle iskolában?” Ami azt illeti, sohasem tudtam meg róla semmi tényszerűt. Talán nem akartam, hogy túlzottan valóságossá váljon; hogy olyan hétköznapi életet éljen, mint mindenki más. Kedvemre volt, hogy ha csak három napig is, de olyan világban élek, amely csak Babából és belőlem áll. (Baba=Bölcs tanító)

Felvetődött azonban egy kérdés, amit mindenki feltenne.

– És mi a helyzet a gonoszsággal, Baba?

A kérdést a kedvenc fánk, az öreg és csavart törzsű útszéli fa alatt üldögélve tettem fel. A falut már a hátunk mögött hagytuk, az idő délutánra járt.

– Sokan úgy tartják, hogy a gonoszság épp olyan hatalmas, mint a szeretet.

– Valóban sokan tartják így – felelte Baba.

Lehunyt szemmel üldögélt, szokása szerint keresztbetett lábbal.

– Szembetűnőbb a gonoszság, mint a szeretet, mert pusztulás marad a nyomában. A pusztulás egy része szükségszerű. A növényeknél sok ezer megtermett mag közül egy sarjad ki; ha mind életben maradna, hamarosan az egész bolygót megfojtanák. Élni azt jelenti, hogy része vagy egy körforgásnak, amely elpusztítja a dolgokat. Kapard csak meg erősen az arcodat a körmöddel!

Baba kinyitotta a szemét, és figyelte a műveletet.

– Sejtek százait pusztítottad el, amelyek egy másodperce még életben voltak – mondta. – Tehát a pusztítás nem mindig gonoszság. Ezen a héten bőrsejtek ezrei halnak majd el és hámlanak le a testedről, helyet adva az új bőr friss rétegének.

– De más életek elpusztítása már bizonyosan gonosz dolog – mondtam.

– Csakugyan? Míg idejöttél, valószínűleg több tucatnyi rovart tapostál szét, rájuk sem gondolva, a fehérvérsejtjeid pedig évente baktériumok milliárdjaival végeznek. Ezek vajon gonosz dolgok?

– Meglehet – feleltem bizonytalanul.

– Igen, az egész attól függ, hogy kinek a szempontjából nézed – mondta Baba. – Biztos vagyok benne, hogy a hangyák szívesebben maradnának életben, sőt alkalmasint a baktériumok is. Ki tudja, mit gondolnak a baktériumok?

– Akkor a gonoszság csírája mindenben benne rejlik – mondtam.

– Ezt neked magadnak kell eldöntened – mondta Baba. – A gonoszság nem abszolút fogalom. Ott lakozik minden ember lényében, márpedig, mint tudod, mind nagyon ingatagok vagyunk. A tegnap gonoszsága holnapra jónak tűnhet.

Baba egy példát is mondott nekem.

– Mi történt volna, ha kétszáz évvel ezelőtt találkozunk? Láttalak volna az úton ballagni, és megkérdeztem volna: „Milyen volt a mai napod?” Te azt felelted volna: „Ó, olyan, mint máskor. Hajnali négykor keltem, és már pirkadat előtt szőnyeget szőttem. Tizenegy órát dolgoztam, de a gazdám csak háromszor vagy négyszer vert meg a botjával.” Az emberek régen zokszó nélkül éltek így, és sokan még ma is így élnek – mondta Baba. – Pedig talán nem gonoszság verni a gyereket, és látástól-vakulásig dolgoztatni? Számunkra bizony az, de kétszáz esztendeje az ilyen élet annak a jele volt, hogy a gyerek Isten művén munkálkodik.

– Az emberek követnek el rossz dolgokat – erősködtem. – Szüntelen csata dúl a jó és a gonosz között.

– Igen, de a lelked nem csatlakozik ehhez a harchoz – mondta Baba. – A lelkednek az a feladata, hogy harc nélkül foszlassa szét a gonoszságot.

– Ezt nehéz elhinni – feleltem. – A gonoszság nem tűnik el csak úgy.

– De még mennyire, hogy eltűnik. Szakadatlanul ez történik – mondta Baba. – Képzeld el, hogy hároméves vagy, és elveszíted az édesanyádat a piacon. Magányos vagy és rémült; azt gondolod, hogy sosem kapod őt vissza. Talán túl sem éled a dolgot. Hát nem ilyennek érzed a gonoszt? És akkor az édesanyád rád talál, és hipp-hopp, a gonosz máris tovatűnt.

– Mert a kisfiú csak képzelte a dolgot – mondtam.

– És pontosan így látja a lelked mindenkor a gonoszt – felelte Baba. – Azt hiszed, tisztában vagy vele, mi az igazi, a valódi gonoszság? Azt hiszed, meg tudod különböztetni a rendes fickókat a rossz emberektől? Akkor irigyellek, mert én nem vagyok rá képes.

Én olyan vagyok, mint az anya, aki lélekszakadva keresi elveszett gyermekét.

Tudom, hogy ijedt és magányos vagy, és alig várom, hogy bebizonyíthassam neked, hogy puszta képzelgésektől rémültél meg annyira.

Részlet: Deepak Chopra: Mesteri útmutatás tanítványoknak könyvéből!

Tanulság:

Az élet kikényszeríti, hogy az ember „sakk” játszmákat játsszon. Hívatjuk ezt a fény és sötét, vagy a jó és a rossz partijának is. Isten szabad akaratot adott és a döntés mindig a te kezedben van.  Rajtad áll melyik bábut választod: SÖTÉT vagy VILÁGOS? FÉNY vagy SÖTÉTSÉG?