Feb. 20, 2020

Elcseréled velem a gondokkal teli batyudat?

Elcseréled velem a gondokkal teli batyudat? Helyette adom a saját problémáimat

Azt hiszem, egyikünk sem járna jól a másik nehézségeivel.

A New Jersey-i Egyetem pszichológia tanszékén az oktató a következő helyzetgyakorlatra kérte fel a diákjait. Mindenkivel hozatott egy tucatnyi követ, amit az asztalra pakoltatott. Megkérte a tanulóit, hogy gyűjtsék össze azokat a problémákat, amelyek teherként nyomják a vállukat.

Ezután alkoholos filccel felíratta egy-egy kavicsra a legégetőbb gondokat, majd beletetette a köveket egy átlátszó nejlonszatyorba.

Mindenki asztalán ott sorakoztak a zacskók, benne látható feliratokkal az életeket megkeserítő negatívumok: betegség, szerencsétlenség, sikertelen szerelmi élet, családi probléma.

Ekkor a professzor csak annyit mondott: "Szabad a vásár. Cseréljétek el egymással a köveket, vagyis a problémáitokat, hátha attól könnyebb lesz."

Az elején persze vidám hangulatban folyt a cserebere, aztán mindenki rájött, hogy nem kifizetődő bartert kötött, mert a lepasszolt problémák helyett újakat kapott, és a szatyra sem lett könnyebb.

Te elcserélnéd a saját problémáidat máséira?

Te elcserélnéd a saját kínzó gondjaidat a másikéra? És egyáltalán - hány kisebb probléma ér fel egy fajsúlyosabb traumával? A magánéleti kudarcok vajon kompatibilisek-e az egészségügyi problémákkal? A szerelmi válság mennyi munkahelyi gonddal váltható ki?

Képzeljük el azt a piacteret és az ott zajlódó dialógusokat:

- Jó napot! Az elmúlt három év párkapcsolati sérüléseit elcserélném bármilyen egészségügyi problémára.

- Üdvözlöm. Hát, akad itt egy kezdeti stádiumban lévő bőrrák…

- Ó, hát azt azért nem vállalnám. Egyéb esetleg, diabétesz vagy érrendszeri probléma?

- Egy kétéves stroke és a gyenge mellékhatásai. De valamit még vinnie kell a magánéleti boldogtalanságért…

- Rendben, azokat a kiújuló tüdőproblémákat is viszem vele, be is csomagolhatja.

Vagy egy másik párbeszéd:

- Helló! Látom, van a batyudban egy kis középiskolai kiközösítés.

- Szia! Igen, de azt csak árucsatolással adom, a kétszínű barátokkal.

- Hmmm…. ez elég súlyos, de ha átveszed a szülői zsarnokságot és a testvéri ellenségeskedést, viszem a csomagot.

Esetleg elhangozhat ez is:

- Szép jó napot. Komplett munkahelyi frusztrációs csomagomat elcserélném. Tartalmaz karriersikertelenséget, nyomasztó főnöki arroganciát és fizetéscsökkentést.

- Üdvözlöm, uram. Hát, ez eléggé deprimáló pakk. Cserébe sajnos a családi problémák polcról kell választania három tételt.

- Nem gond. Kérem a házastársi elhidegülést, az óvodáskorúak konstans hisztijét és kamaszgyerek viselkedészavarát.

- Valamit még csapjon mellé, nem elég fajsúlyos a csődbe ment hivatáshoz képest. Talán vigye még ezt a házsártos anyóst…

- Na, azt nem. Inkább a tinédzserfiú pénztárcából való lopásait viszem.

 Szerinted könnyebb másnak?

Gondokat csereberélni nem rentábilis üzlet. Ne vágyd a másik nehézségeit, és főként: ne ítélj első látásra.

Attól még, hogy a főnök kedvence, nem biztos, hogy nem frusztrálja otthon nap mint nap a párja.

Attól még, hogy naponta új ruhában látod, nem biztos, hogy nem nyomasztják anyagi gondok.

Attól még, hogy boldog szingliként tűnik fel, nem biztos, hogy nem lengi át a magány minden este.

Vagy: attól még, hogy elégedett családanya és feleség, nem biztos, hogy nem vágyja a gondtalan és szabad szinglilétet titokban. Érd be a saját traumáiddal.

A szocializációs folyamat egyik kínkeserves, ám szükséges fázisa az, hogy tudd felismerni, kezelni és megoldani a saját problémáidat. Nietzsche pontosan ilyesmire gondolt, amikor kimondta kegyetlen tézisét, miszerint ami nem pusztít el, az megerősít. Valóban így van, nap mint nap igazolod azzal, hogy nem roppansz bele a rengeteg gondba, ami meghajlítja a hátadat, mint pálmát a teher. Amely alatt az mégis nő rendületlenül, mint az köztudott.

Vedd fel a cipőmet, és járj benne!

A problémákat megoldani vagy elengedni lehet. Az nem járható út és nem konstruktív opció, hogy feladja az ember. Persze, könnyebb a kívülálló szemlélődő pozíciójából osztani a bölcsességet, de azért az tény, hogy ebben a témában sajnos mindenki kompetensnek vallhatja magát.

Vagy te ismersz olyat, aki gond nélkül való? Irigylésre méltó élete lehet…. de tudod, mit? Vedd fel a cipőjét. és járj benne egy kicsit!

Aki burokban él, széltől és fénytől is óvják, ahogy a kis herceg a rózsáját, az soha nem lesz képes felnőni a későbbi saját problémáihoz.

Egyszerűen nem fejlődik ki benne az a pszichoszociális képesség, ami lehetővé teszi azt, hogy sérülés nélkül megoldjon és feldolgozzon egy jövőbeli traumát. A buborékos zsugorfóliával körbetekert védettekből lesznek a legéletképtelenebbek, ha jön egy megpróbáltatás.

 

Forrás:https://femina.hu/lelekprojekt/gonddal-teli-batyuk/