Sep. 1, 2016

Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt van ujra

ITT VAN AZ ÔSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ôsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetôre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretô anya.

És valóban ôsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébôl is látszik, hogy csak
Álmos ô, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altatódalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergô természetet.

Petőfi sándor Erdôd, 1848. (november 17-30)