Tanuljunk meg mint a gyerekek, újra hinni a mesékben!

Egyszer volt, hol nem volt, kezdődnek a mesék valahogy így! Hányszor hallottuk, vagy olvastuk gyermekkorunkban és kezdjük újra olvasni immáron gyermekeinknek is.

Mi az első, amit egy gyerek kér, amikor megtanul beszélni? -Anya! Mesélj! -

Ezt mondja, mert a mesékből tanuljuk meg, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. Mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

Sok idő telt el a felnőtté válásunkig és elfelejtettünk hinni a láthatatlan világban, mert csak abban akarunk hinni, amit a szemünk láttatni enged az általunk vélt való világban.

Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, egy szakálas jóságos Istenben, egy mesében , vagy abban, hogy a jószerencse angyala mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát.

Én gyerekkorom óta hiszek a csodákban, a tündérmesékben! Nem abban az értelemben hiszek a csodában, a varázslatban, hogy karba tett kézzel várom a sült galambot, hanem úgy, hogy észreveszem a felkínálkozó lehetőséget, nem hátrálok meg a próbatételek előtt, és nem adom fel egykönnyen. Életfilozófiám része, amit a mesékből kora gyerekkoromtól tanulságként őrzök, hogy a mesék mindenre megtanítanak.

Megtanít arra, hogy mindazt, ami a világban rosszul működik, meg lehet változtatni….

Megtanít arra, hogy a végén a jó elnyeri méltó jutalmát…

Megtanít arra, hogy az adott szót meg kell tartani és az ígéretet be kell váltani..

Megtanít arra, hogy a rászorulóknak segíteni kell,

Megtanít arra, hogy szemtől szemben kell küzdeni, mert aki aljasul támad, az pórul jár,

Megtanít arra, hogy a gyengét, a kicsit, védelmezni kell.

És végül megtanít arra, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él. Nem az a fontos, mennyire igazak. Hanem hogy számodra miféle kincset rejtenek!

A meséken keresztül akarva-akaratlanul egyfajta tapasztalatot szerzünk a világról, s amikor ennek vagyunk részesei, a hagyomány által megszentelt tudásból merítünk.

„Egy napon elég idős leszel ahhoz, hogy újra meséket olvass.” (Clive Staples Lewis)

Az álom szívünk vágya, ábrándos világ,
Álmodj, ha a szíved fájna,
s a bánat elmúlik, meglásd.
Csak bízz, ez a fő, és egy nap
a boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra vál!

Hamupipőke 2. c. film

Szeretettel
Életmódváltók