Jan. 16, 2018

Meteora-kolostorok, ahol minden szikla titkokat rejt

A Meteora-kolostorok legbelső, zárt világába ma is csak kevesen léphetnek be. Csodálatos középkori tájat találunk, mesebeli vidéket, ahol a föld és az ég összeér.Évente sok százezren gyűrik le a tériszonyukat a görögországi Meteoráknál, hogy lássák a hit erejét, és megérezzék a csodát.

Hol találjuk?


A Meteorák Görögország középső részén, Kalambáka (a Google térképen Kalampaka) városnál találhatók. A kolostorok a környező 100-200 méter magas sziklacsúcsokon egyensúlyoznak.
A Meteorák 1988 óta a világörökség része. Az évszázadokkal ezelőtt épült 24 bizánci kolostor közül ma mindössze hat működik.

Miért a sziklákra építették a kolostorokat?


A történet a múlt homályába vész, különböző verziók keringenek. A régészeti kutatások szerint már i. sz. 950-ben a környező barlangokban megjelentek a világi életet megtagadó első remeték és aszkéták. Vallási kötelezettségeik azonban templomi istentiszteletet és áldozást követeltek, amelyeket egy papnak kellett tartania.
Eleinte egy közeli kis templomba jártak, majd az évszázadok során egymás után alapították a kolostorokat.
A sziklacsúcsokon a világ zajától távol, a középkorban egyébként gyakori ellenséges támadásoktól nem zavartatva gyakorolhatták Isten imádatát.
Mivel a kolostorépítés rendkívül összehangolt munkát igényelt, összekovácsolta az egyes szerzetescsoportokat. Külön kolostoruk volt az apácáknak, és külön a férfiaknak, a szerzeteseknek. A hívő fejedelmek, nagyurak számos kiváltsággal és adománnyal támogatták a sziklacsúcsokra épült, biztonságos, veszély esetén menedéknek is kiváló kolostorvárost.

Hogyan éltek itt a szerzetesek?


Az elmúlt ezer év során nem sokat változott az élet a Meteora-kolostorokban. Az épületeket folyamatosan bővítették, csinosították. Az építőanyagot létrán, kötelekkel vagy ahogy napjainkban is teszik, drótkötélpályán juttatták a sziklacsúcsokra. A fizikai munka és a vallás talán sehol sincs ilyen közel egymáshoz a világon mint itt, a Meteoráknál.
A szerzetesek rendkívül visszafogott, puritán életet éltek. Többen közülük gyermekes apák voltak, akiket a vallási fogékonyságuk késztetett arra, hogy szerzetesruhát öltsenek. A nap nagy részét, általában 11 órát áhítattal, imádkozással, lelki élettel töltöttek, a fennmaradó időben kertészkedtek, méhészkedtek, gyógynövényekkel foglalkoztak, karban tartották a kolostort.
Azonban a szerzetesek is emberek.
A bűnbeesetteknek vagy azoknak, akik vétkeztek a keresztény ortodox szerzetesrend szigorú szabályai ellen, börtönbe kellett vonulniuk. Hetekig, hónapokig egy sziklaüregbe zárták őket. Sokan elfeledett magányban haltak meg.

Miért érdemes megnézni a kolostorokat?


Egészen különleges, ősi atmoszférájuk van az épületeknek. A hit ereje járja át a környéket. A kolostorok sekrestyéiben, könyvtáraiban az ortodox vallás legértékesebb szellemi és művészeti örökségével lehet találkozni.

Miként alakultak ki ezek a magányos sziklacsúcsok?


A sztori nagyjából 65 millió évvel ezelőtt, közvetlenül a dinók kihalása után kezdődött. Akkor a környéken olyan tengeröböl lehetett, ahol a folyók sok hordalékot raktak le. Ez összecementálódott, majd 30 millió éve a tektonikus mozgások következtében az európai kontinens, és vele együtt Görögország mai területe is, emelkedni kezdett, a tenger pedig visszahúzódott.
A terület fennsík volt, amelyet az évmilliók során az erózió és más külső erők felszabdaltak.
Az egykori síkságból mára a sziklatornyok és sziklahegyek maradtak meg.

Ne felejtsd el megérinteni a Fekete Madonna almáját, mert amit kívánsz az teljesül! Nekünk bejött!

Szabó Marianna