Jan. 17, 2018

Szent Antal: a gyermekek és a szegények védőszentje, a háziállatok patrónusa

Ma van az emléknapja a padovai szentnek, Páduai Szent Antalnak. Ő a gyermekek védőszentje, a háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb „alamizsnás” mestere. Páduai Szent Antal ünnepét a ferences-rendi szerzetesek terjesztették el Magyarországon. A templomokban gyakran látni szobrát adománygyűjtő perselyekkel, hiszen a szegények védőszentje is. Ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található, úgynevezett „Szent Antal-persely” a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.

 

1195 augusztusában, Lisszabonban született, és hétszáznyolcvanhat évvel ez előtt, Padova mellett, az arcellai kolostorban halt meg Szent Antal, akinek az egyik „legnépszerűbb” legendája arról szól, miszerint egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó a szamarát a kehely és az ostya elé vezette, ahol az állat letérdelt. Így lett a szamár Szent Antal jelvénye. Másik attribútuma a liliom, hiszen ünnepnapja – ami a halálának napja, június 13. – a liliomnyílás napjára esik. Ábrázolásai során szinte kivétel nélkül ilyen virágot is tart a kezében. Kiváló hitszónok volt, egyszerűsége és meggyőzőképessége miatt nagy népszerűségnek örvendett. Kortársa volt Assisi Szent Ferencnek, akivel személyesen is találkozott. Olyan kedvelt volt az emberek körében, hogy halála után nem egészen egy évvel, 1232. május 30-án IX. Gergely pápa szentté avatta.

A szent napján nem fogták be az állatokat, vagy egy láncon hajtották át őket, hogy erősek legyenek, mint a lánc. A gazdálkodók Szent Antalhoz imádkoztak, hogy megőrizze állataikat a vadállatoktól és a betegségektől. Helyenként dologtiltó nap is volt. Az asszonyoknak nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy kelések legyenek a kezükön. Bács-Bodrog vármegyében pedig férjjósló napnak tartották a lányok. Ebből a hiedelemből indult el a szent napjának „férjjósló”, „szerelemvarázsló” értelmezése is: azt tartották, hogy a lányok éjszaka a tükörben megláthatjáka jövendőbelijüket. A Kárpát-medencében számos további, ehhez köthető hiedelem létezik, melyek általában valamit tiltanak a hajadonnak, azzal fenyegetve, hogy ha mégis megcselekszi a tiltást, soha nem megy férjhez. Ilyen volt például, hogy nem volt szabad naplemente után a szemetet kivinnie, úgyszintén tilos volt az asztal sarkára ülnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt, tiltott volt még az is, hogy a hajadon lány a férfiaknak tüzet adjon. Innen ered az a városokban is „meghonosodott” hiedelem, miszerint nem megy férjhez az, aki hagyja magát körbesöpörni.

Forrás: Kanizsa újság