Aug. 10, 2016

Önmagunkkal harcolunk

Ami a másikban zavar, az bennünk is ott van. Ő csak tükröt tart elénk!

Ha az ember fiatal, vagy lehet akár öreg, és beleszeret valakibe, először elkezdi idealizálni, aztán piedesztálra emelni, végül tükröt lát a másikban. Csakhogy egy idő után ebben a tükörben a saját hibáit is kezdi észrevenni, és minél jobban látja, annál inkább fölnagyítja, míg végül képtelen elviselni és szétrombolja a szerelmet. Mondván, hogy erre a kapcsolatra nincs szüksége, nem működik és előbb-utóbb vége lesz. Ahelyett, hogy elkezdene önmagában vizsgálódni, hogy mi az, ami nem működik. A lehető legegyszerűbb megoldást választja, villámgyorsan kilép, vagy keres egy akármilyen másikat.

Pedig a lelki fejlődésünk egyik legfontosabb színtere a párkapcsolat, ezért mindig olyan társsal vezérel minket össze a sors, aki által csiszolódhat fejletlenebb lélekrészünk. Minden ütközésben, mely fájdalmat, elégedetlenséget okoz, saját magunkkal találjuk szembe önmagunkat.

Talán furcsán hangzik, de a kapcsolatainkban nem a párunkkal, hanem saját magunkkal harcolunk. Belső félelmeink törnek a felszínre.

Ami a másikban zavar, az bennünk is ott van, saját magunkban sem tudjuk elfogadni. Amit elvárunk a másiktól, az pedig belőlünk is hiányzik. Minden rossznak érzékelt kapcsolat végső soron saját lelki hiányosságainkat fedi fel. Ezek a fájdalmak azonban támpontok lehetnek ahhoz, hogy miben kell fejlődni. Ha például az bánt a kapcsolatodban, hogy önző a barátod, akkor ez egy jelzés a számodra, hogy még te sem tudsz önzetlenül, feltételek vagy elvárások nélkül adni.

A párunkkal általában ugyanaz a leckénk

Nincsenek maguktól jól működő párkapcsolatok: mindkét félnek nagyon sokat kell tennie a boldogságért. Ennek első lépése az, hogy a férfi megértse és elfogadja a nőt, a nő pedig értse és fogadja el a férfit. Ha úgy nézel a kapcsolatodra, mint egy tanulópálya, akkor hamar és gyorsan tudsz fejlődni, és egyre harmonikusabb és boldogabbak lesznek a kapcsolataid. Az is lehet, hogy a problémás kapcsolatod válik kiegyensúlyozottabbá. A kérdés az, hogy tudsz-e változni, akarsz –e fejlődni. Oda tudsz-e figyelni arra, mit mutat a kapcsolat a számodra.

Az aktuális párunk tulajdonképpen az “osztálytársunk”, akivel legtöbbször ugyanazt a leckét kell megtanulnunk, még ha ezt nem is könnyű felfedezni, mert más köntösben mutatja magát a probléma. A párkapcsolat tehát egy komoly önismereti terep, ahol egymáson, egymás által tanulunk.

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd és valóban megszeresd önmagad, s ezáltal a másikat!

Szabó Marianna