Aug. 25, 2016

A fény őrzőinek rendje a Pálosok!

Bevezető

A Pálos Rend egy beavatási rend, az egyetlen ősi magyar alapítású szerzetesrend, akit hivatalosan is elfogadott Róma! A Pálosok magukra vállalták a magyarságnak a sorsát (a karmánkat) és együtt éltek, együtt lélegeztek a magyarsággal. Ők olyan tudást birtokoltak, olyan képességeik voltak, amelyeknek a segítségével képesek voltak befolyásolni a sorsunkat, illetve a magyarság életének az alakulását. A Pálosok elődei a táltosok és a sámánok voltak. Ezek az atyák egész életük folyamán azt próbálták megvalósítani, amit odafenn az égben az angyalok szférájában láttak. Küldetésük az örökkévaló tudás útján járva jöjjön el az emberiség életében egy boldog időszak, mint annak idején az Atlantiszi nép volt. Nagyon komoly beavatási szertartásaik voltak, használták a csillagoknak az erejét, ismerték a természeti erőket, és azt, hogy ezen erőket, energiákat hogyan kell alkalmazni.  Olyan magas és különleges energiájú helyekre építkeztek, ahol tudtak fejlődni. 

Ismerjük meg részletesebben a fény őrzőinek rendjét!

A Magyarok fény vallásának feladása után sok-sok évtized telt el, mikor a sötét középkorban kigyulladt egy pici fény. Ez a fény a Pálosok fénye volt.

Kik is voltak a Pálosok és milyen szellemiséget képviseltek és   képviselnek a mai napig?

Ha a szerzetesség sokszínű családjában a pálos rend szellemiségét szeretném egy mondatba összesűríteni, így fogalmaznék: Magyar alapítású remeterend a Szűzanya pártfogásában.

Ők ezt vallják magukról!

„Általában tudott, hogy mi vagyunk az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes közösség. Márpedig a gyökerek meghatározók és köteleznek is, s ezek a gyökerek visszanyúlnak a Pilis rengetegébe és a Mecsek csodálatos hangulatú erdeibe. A magyarságtudat mindig jellemzője volt rendünknek, minden soviniszta kirekesztés nélkül. Újoncainkba beleoltjuk a felelősséget: Nemcsak magadért, hanem a magyar hazáért és népért vagy itt imádkozni és vezekelni.

Az ősi igazság tudatában élünk: (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.)”„A Gondviselésnek hálás szívvel mondunk köszönetet azért a tényért, hogy rendünk, ez az ízig-vérig magyar szerzetesközösség újból elkezdhette működését hazánkban. A kivágott tölgy mindig szomorú látvány, de ha csak egy kis csonk is marad belőle, lassan új hajtások indulnak rajta, mutatva, hogy él. A pálosok ősi fáját is már nem egyszer kivágták, tövig letarolták. Tették ezt a törökök, majd II. József, a kalapos király, s 1950-ben a kommunisták. Minden alkalommal úgy látszott, hogy Boldog Özséb rendje végképp kipusztult. De csodák-csodája, mindig megindult az új élet. Ma is. S ez gondviselésszerű számunkra, mert a pálosokra szükség van ebben a hazában, mégpedig most úgy, mint talán sohasem.

Az evangéliumban olvassuk, hogy egy alkalommal vérfolyásos asszony járult Jézus elé gyógyulást remélve. És Ő meggyógyította. Én ilyen ezer sebből vérző asszonynak látom Magyarországot, drága hazánkat, s neki is ugyanazok a jézusi szavak szólnak: „A te hited meggyógyított téged.¬ Mind az ő számára, mind számunkra egyedül csak a hit hozhat gyógyulást. Mi, pálosok ezért vagyunk itt, ezért élünk, ez a soha meg nem tagadható hivatásunk: ezt a gyógyító, erősítő, megtartó hitet adni népünknek. De ne is várjon senki tőlünk mást. Mi is valljuk Szent Péterrel azt, amit a béna koldusnak mondott ott a templom lépcsőjénél: „Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” Népünk ma oly sokszor panaszolt bénaságán is egyedül csak az tud segíteni, ha megtanul újra az evangélium útján járni. Akkor, csak akkor lesz újra egészséges!”

A pálosokat megannyi névvel illették már a történelem folyamán. Például Fehér barátok, Fehér Lelkek Rendje, Fehér remeték..stb.

Ki is alapította a Pálos rendet?

Boldog Özsébnek, a magyar nemes származású papnak az a terv pattant ki a fejéből, hogy egy látomástól vezérelve alapítsa meg a pálos rendet és hozza létre a pálos regulát. Akkor még valószínűleg nem sejtette, hogy isteni sugallatra cselekszik, s tűzlátomása egy nagy misszióra hivatott rendet fog útjára indítani.

Özséb Esztergomban élt és csakhamar megkedvelte a pilisi hegyekből a magyar királyi fővárosba be-betérő remetéket. Sokat beszélgetett a tiszteletreméltó szent emberekkel és közben megismerte a bennük rejlő lelki és szellemi nagyságot. Ezt követően kezdte lejegyzetelni a tőlük hallottakat.

Felismerte, hogy a remeték egy olyan ősi vallási hagyatéknak az őrzői, amely messze túlmutat a halálon és nem illeszkedik az addig megismert keresztény doktrínákba.

A pálosok nem félték a halált, nem ragaszkodtak a testi léthez, mert tisztában voltak azzal a transzcendentális tudással, amely kiemelte őket az idő csapdájából és képessé tette őket a halál legyőzésére.

A pilisi remeték hite egyfajta gnosztikus fényvallás volt, olyan, mint a szkíták mágus-vallása, mint az egyiptomiak bölcsessége, mint Jézus tanításai, mint az ősi idők tiszta tudása. Ők mindenben az isteni szellem megnyilvánulását és működését látták.

Nem véletlenül érezte azt az indíttatást Özséb, hogy össze kell fognia a remetéket, majd az általuk képviselt lelki erőt, hitet és tudást a magyar nép szolgálatába kell állítania. Mivel lelkiségről volt szó, egy egyházi szerveződésre, egy szerzetesrendre gondolt, egy magyar szellemiségű, Róma által elismert és mégis önálló lelki-spirituális közösségre, amely a nemzetet és a mindenkori királyt szolgálja.

Rómának persze nem nyerte el egyből a tetszését a rend regulája, hiszen egy olyan szerzetesrendről volt szó, amely elsősorban a nemzet érdekeit szolgálja és csak másodsorban az elvilágiasodott Rómáét. Így a Vatikán nem volt benne biztos, hogy hosszútávon is kifizetődő lesz-e számára elismerni ezt a rendet.

Tény, hogy 1250-ben a pálosok egy „soha el nem apadó forrás” közelében lefektették a Szent Kereszt templomának az alapjait. Azt nem lehet tudni pontosan, hogy hova építették fel a pálos templomot. Mindenesetre egy olyan helyen született meg ez a központ, amely a Pilisben (a Pilis-hegységben) volt.

A templom elkészülte után Özséb 1262-ben Rómába ment és kísérletet tett a rend elfogadtatására.

Ez a szerzetesrend sok szempontból újításnak számított. A pálos rend például több mindent beemelt a regulájába az ősi szakrális nemzeti tradíciókból és az ősmagyar lelkiségből. Nem beszélve arról, hogy a rend elfogadásától kezdve nyilvánosan is lehetett a szakrális tradíciókról beszélgetni.

Eleinte Róma nem értette, mit is akar Özséb megvalósítani. A Sorsnak hála Özséb nagyszerű patrónusra talált Aquinói Szent Tamás személyében és megalakulhatott a rend.

A pálosokat a legendák és a mítoszok sokszor említik Virrasztók néven. Sokan úgy vélték, hogy azért hívták így őket, mert folyamatosan a népért imádkoztak és fáradoztak.

Bárhogy is, a virrasztás a test és a lélek edzésén keresztül elvezethette a pálosokat a felébredésig, az éberré válásig, vagyis a megvilágosodás bizonyos fokozatáig. Ezzel természetesen együtt járt a bennük lévő és a világból rájuk áradó sötétségnek a legyőzése is. Így találtak rá az örök Fényre vagy Világosságra, amit Krisztus is képviselt a maga idejében.

Ennek a spirituális ösvénynek a bejárására pedig azért volt szükség, mert minden ily módon nyert képességüket, erejüket és bölcsességüket egyetlen ügy szolgálatába kívánták állítani – tudniillik a magyarság felemelésének szentelték.

A beavatott pálosok pontosan tudták, hogy nekik kell őrizni azt az ősi hagyatékot, amire a nemzetnek egyszer nagy szüksége lesz, hogy feltámadhasson. Tudták, hogy ők is a Fény őrzői, miként más remeték és szent emberek a világban. De ők kifejezetten a magyar lélek titkainak az ismerői, pontosabban azon titkok őrzői, amelyek a lelkünkhöz vezetnek.

Mivel a pálos atyák tudata képes volt felemelkedni a szellemi világokba, megismerve nemzetünk múltját, visszataláltak a gyökerekhez, beavatást nyertek és információkhoz jutottak nemzetünk jövőjét illetően.

Látták azokat az okkult (titkos), sorszerű folyamatokat, amelyeknek ők is a részei voltak, s melyek évezredeken keresztül hömpölyögtek, majd egy időre a föld alá kényszerültek. Ez a magyarság alászállása volt, amely a középkorban még javában tartott. Látták, hogy mindez elkerülhetetlen és szükségszerű események láncolata. Tudták, hogy az ő küldetésük nem más, mint őrizni a nemzet lelkének a pislákoló fényét, visszavonultan élni, tenni a dolgukat, s felismerhető jeleket hagyni az utókor számára. Mindezt a legnagyobb titokban, mert ez szolgálta legjobban a magyarság érdekeit.

Egyébiránt a pálosokról illik tudni, hogy nem egyszerűen szegénységi, engedelmességi fogalmat tettek és szigorú cölibátusban éltek, hanem harcos szerzetesek lévén mindenkoron támogatták a tradíciók szerinti magyar királyt és védték a hazát.

Korunkban a sötétség oszlani kezd, a magyar remeték által ápolt szent energiavonalak újra aktiválódhatnak. Így a magyarság spirituális-mágikus hagyatéka feléleszthetővé válik, és sok lélek munkájának a gyümölcseképpen újra megnyílik a lehetőség a magyarság felemelkedésére. Úgy legyen! Smile

Szabó Marianna

Ha szeretnéd megosztani kattints a címre, vagy  Share on Facebook linkre!

Forrás:( Pálosok története, Pálosvörösmart története, Ébredezők.hu, Horváth Zoltán és Száraz György tanításai nyomán)