May. 22, 2019

Mindenkinek, akinek édesanyja és édesapja van, becsüljük meg őket!

 

A szeretetnek sokféle arca van. Úgy érzem, a szeretet fajtái közül a legvégletesebbet és legszenvedélyesebbet, a szerelmet becsüljük legjobban. Ez képes a legtöbbet kihozni belőlünk vagy legjobban kifordítani önmagunkból, így ez a legnagyobb erő. A szerelem mindent visz.

Pedig vannak a szeretetnek kevésbé látványos, de nem kevésbé mély és erős fajtái. Ám ezeket sokszor természetesnek vesszük. Azt, hogy anyánk szeret vagy apánk szeret, hiszen ők a szüleink. Pont azt a fajta szeretetet nem becsüljük eléggé, ami nem pusztít, hanem épít, és mindig támogat, mindig erőt ad nekünk.

Szeretet, ami alanyi jogon jár neked, bármilyen vagy, és bármit is teszel!

Robert Browning írja egy versében:

"Kihűl a láng, 
helyt ad gyűlöletnek, 
egy életen át 
csak a szülők szeretnek."

Ebben a négy sorban minden benne van. Benne van a mulandóság, amitől a szerelem fájdalmas, és benne van az a hajlamunk, hogy gyűlöljünk, ha szeretni fáj. De egy szülő soha nem gyűlöli a gyermekét.

A szülői szeretet valami egészen különleges dolog. Feltétlen és megbocsátó. A szülő akkor is szereti a gyerekét, ha az gyilkolt, sőt: akár gyilkolna is, hogy megvédje a gyerekét. A gyermekünk védelme az egyik legerősebb ösztönünk, ami minden mást felülír.

A legtöbb emberi kapcsolatban sok elvárással találkozunk.

A barátaid például azért szeretnek, mert valamilyen vagy. Tegyük fel, intelligens, jó beszélgetőpartner. Ha buta lennél, vajon most ők lennének körülötted? A szüleid azok, akik akkor is melletted lennének. Mert a szülő még a buta gyerekét, sőt, az értelmi fogyatékos gyerekét is szereti. Ez az egyetlen fajta szeretet, amit mindenképpen megkapunk, tényleg lehetünk bármilyenek.

Az apai, anyai szeretet nem követel, csak ad. Elfogadóbb a szerelemnél, elfogadóbb a barátságnál: a legnemesebb érzés, amivel valakit szeretni lehet.

Amikor nem vagyunk tudatában, hogy kincset birtoklunk!

Van pár ismerősöm, akik haragban vannak a szüleikkel. Tény, a szülők sem tökéletesek. Gyereket nevelni nem egyszerű dolog, így ők is hibáznak. De attól még szeretnek, és fáj nekik, ha a gyerekeik haragot tartanak. Mi, fiatalok, amúgy is könnyen tartunk haragot.

A fiatalság egyfajta páncélt jelent a lelkünkön: nem érzékenyülünk el olyan könnyen, és ha megbántanak, egyszerűen hátat fordítunk. Az időskor sokkal sebezhetőbbé teszi az embert: nosztalgikussá, merengővé, lelkileg-érzelmileg védtelenebbé.

Ha megöregszel, te is érzékenyebb leszel, és jobban fogod keresni az emberi kötelékeket. Azokat a kapcsokat, amelyek segítettek, idáig eljuttattak, megtartottak. Gyökereket, családi hagyományokat, emlékeket. A gyerekkorod is élőbbé válik, és hiányozni fognak a szülők, akik már rég elmentek. Ha lelkileg elgyengülsz, sokkal mélyebben átéled majd a szeretetet, mint most, amikor még fiatal és erős vagy. De aki meghalt, azt már nem támaszthatod fel.

Megtapasztalod majd, hogy egy idős embernek egyetlen megtartó kapocs maradt az életében: a gyereke. Te is az vagy a Te szüleidnek.

Élet, amit nem kértünk, szeretet, amiért nem harcoltunk!

Sem az életet, sem a szeretetet nem kértük a szüleinktől. Ezeket csak úgy ránk testálták, ezért nem érezzük, hogy hálával tartozunk érte. És míg a világon mindenki más szeretetéért megharcolunk, a szüleinktől elvárjuk, hogy önzetlenül adják, akkor is, ha mi a sárba tapossuk. Aztán egy nap nekünk is lesz gyerekünk, és méltatlankodva látjuk, hogy a mi szeretetünk is ugyanerre a sorsra jut...

Lehet, hogy vannak sérelmeid a gyerekkorodból. Talán nem kaptál meg mindent, amit meg kellett volna kapnod. De a gyereknevelés nem egyszerű dolog. Lehet, hogy te is hibázol majd, és a te gyereked is haragudni fog...

Ha egy kicsit előbb szerezhetnénk meg azt a bölcsességet, amely idős korunkra jön meg, akkor nagylelkűek lennénk a szüleinkkel. A felnőtt gyereket már senki sem ,,kényszeríti", hogy törődjön a szüleivel. Csináljuk a magunk dolgát, éljük az életünket, és nem áll módunkban annyi törődést visszaadni a szüleinknek, amennyit mi kaptunk tőlük, amikor gyerekek voltunk. Pedig az ő szeretetüknek köszönhetjük, hogy élünk, ember lett belőlünk, tudjuk a dolgok értékét, és ők azok, akikre, bármi is történik, mindig számíthatunk.

"Egy gyermekért azt adjuk, ami mindennél drágább ezen a földön: a szeretetünket, az életünket."

Életfestők

May. 14, 2019

Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond. Hogy mindig ott van.

Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban. Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este. Jön velünk. Mindig.

S ha nem követjük a statisztikai átlagot, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végig csinálja velünk nemcsak az érzékiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre impotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtőből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét. Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és  gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is. Látja, hogy mi van a szavaink mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.

Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül.

Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát. Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk. Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk, amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk. Látja, hogy magunkban is hányszor csalódunk. Látja, mert mindig ott van – és nagyon közel van.

A párkapcsolat égi vonatkozását a fele-ség szavunk jelöli.

Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz. Eggyé válik. Valaha szétszakadtunk – most újra összeforrunk. Azok a “magyar” angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik: ‘Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt. Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül  megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel.

Müller Péter

Forrás: http://humormagazin.com/hu/erdekessegek/mueller-peter-megmondom-mi-a-nagy-gond-a-feleseguenkkel

Mar. 27, 2019

Kiskoromban úgy gondoltam mint a mesékben, hogyha valami otthon nem tetszik, fogom a kicsi batyum, útnak indulok és elmegyek világgá. Persze mindig visszahoztak és én sértődötten duzzogtam, hogy miért nem hagytak elmenni. Gyermekként természetesen gyorsan megnyugodtam és jóval később, felnőttként jöttem rá, hogy az érzelmektől túlfűtött fiatalkori énem, inkább a könnyebb utat választva, önérzetesen, saját igazam mámorában elmenekült volna a problémák elől, mintsem, hogy szembe nézett volna vele. Akkor a család, teljes felelősség tudatában képes volt megmenteni fiatalkori tapasztalatlan önmagamtól, de felnőttként ez már egészen más.

A felelősség a mi kezünkben van

Mi irányítjuk az életünket. Szabadon dönthetünk, hogy világgá megyünk vagy sem, megoldjuk, vagy szőnyeg alá söpörjük a problémáinkat, egymásra mutogatunk, vagy sem. Mindannyiunknak lehetnek sérelmei, fájó tapasztalatai, sok kudarcot élhetünk át, de addig még két ember él a földön és konfliktus alakul ki, mindketten felelősek a kialakult helyzetért. Nem mutogathatunk folyton a másikra, meg kell látnunk saját felelősségünket is. Hinnünk kell abban, hogy csak mi tudunk változtatni. Néha jó lenne, ha más kérne bocsánatot helyettünk, vagy megbeszélné helyettünk a problémáinkat, de ezeket nekünk kell megtennünk. Az igazság az, hogy a problémák, nem csak úgy megtörténnek velünk, a történéseknek mi magunk vagyunk az előidézői. Gyermekként sokszor oda-vissza mondtuk egymásnak, „te vagy a hülye, nem én vagyok, hanem te, de akkor is te vagy a hülye” addig-addig mondtuk és cukkoltuk egymást, amíg verekedés lett belőle. Az óvónéni pedig bölcsen azt mondta: „Kérjetek egymástól bocsánatot, öleljétek meg egymást és béküljetek ki.” Ezek után mintha mi sem történt volna, a legnagyobb barátok voltunk.

Ezt kell felnőttként is megtanulnunk, gyermeki tisztasággal és őszinteséggel bocsánatot kérni és haladni a szeretet útján, amit az Isten kijelölt számunkra. A felelősség a miénk és ne feledd, a döntés mindig a te kezedben van!

Szabó Marianna

Feb. 27, 2019

 

David Tumarinson (filmszínész), nagyon meghitt módon írja le, mi történik, amikor egy férfi igazán megölel egy nőt.

“Amikor a férfi megöleli hátulról a kedvesét, átölelve őt teljesen, akkor egy kört zár be karjaival. Ez az ő köre. Ez a kör a gyengédség, a védelem és a melegség köre. Ennek a szenvedélyes körnek a közepén a nő helyezkedik el, és ez egy megszentelt pillanat, ami azt mutatja, hogy ebben a különleges pillanatban a nő van a férfi világegyetemének középpontjában. A nő csendben van és csak hagyja, hogy szeretet hullámai átjárják. Kezei melegséget adnak.

Amikor egy férfi megölel egy nőt, úgy érzi, hogy szárnyal, mintha valóban tudna repülni. Ez egy szeretet-kör, ami nyugodt és barátságos. Úgy olvad el a nő, mint a kockacukor a forró teában. Ki is áll valóban a központban? És mit érez a nő ilyenkor?

Nőről vagy lányról van szó? Ő az, aki a szeretet adja, vagy kapja? Vajon az ölelés megnyitja a nő gondolatait, érzéseit a férfi felé, vagy inkább elrejti azokat? Elvégre ez a szeretetteljes kör védelmezi őt. Védelmezi a külvilágtól, amely magányos és hideg.De a férfi karjaiban kényelmes. Az erős karjai védelmet adnak számára.

Minden nő ilyen erős, szeretetteljes ölelésre vágyik a férjétől, barátjától. Mindig is ebben reménykedik, hogy megkapja.

Ezért öleld meg minél gyakrabban a párod, az életed nőjét: aki meleg, szeretetteljes ölelésre vágyik és arra, hogy néhány pillanatig a te Univerzumod középpontja lehessen!”

Szeretettel
Szabó Marianna

 

 

Feb. 26, 2019

A szeretet törvénye

A szeretet alaptörvénye annak az erőnek, melyet mi Istennek nevezünk. Ha megtanulunk szeretni, és ezt párosítani is tudjuk bölcsességgel, akkor tökéletesek leszünk. Feladatunk és egyben életünk értelme is ezen a földön, hogy megtanuljunk szeretni. Nemcsak a partnerünket, hanem egy olyan, mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk, amely többé már senkit és semmit nem zár ki. Ekképpen az Ő szeretetének hírnökei lehetünk. A szeretet azt is jelenti, hogy lehetőséget adok mások számára önmaguk megismerésére.

Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs.

A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. Nem külső cselekedetekben nyilvánul meg, hanem létünk alapvetően megváltozik. A szeretetben mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, ugyanis a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani. Igen gyakran csupán ezért keressük a szeretetet valamely partnerkapcsolatban, mert képtelenek vagyunk magunkat szeretni. Mindenki alkot magának egy ideálképet önmagáról, akár tudatosan, akár tudattalanul, és így saját másságát nem fogadja el. Minthogy a külső csupán a belső tükörképe, ekképpen saját külsejét is elutasítja. Az ideálkép azonban cél, és valamely célt csak úgy érhet el az ember, ha nekivág az útnak. Azzal, hogy nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, csak azt az érzésünket erősítjük, hogy másmilyennek teremtettek bennünket. Másmilyenek azonban csupán akkor leszünk, ha megváltoztatjuk magunkat. És erre minden pillanatban lehetőségünk van. Ezzel a lehetőséggel azonban csak akkor élhetünk, ha előbb elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és így is szeretni tudjuk magunkat.

Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom és kívánom, anélkül hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék.

A szeretet adni akar, és az adásban teljesíti ki magát. A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk, vagy a társaságában vagyunk, vagy valamely közösen végzett munkában beteljesülést találunk.

  • A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket, hagyom, hogy részt vegyenek mindabban, ami engem foglalkoztat, megosztom magam velük, önmagamat felkínálom nekik.
  • A szeretet azt jelenti, hogy örömmel munkálkodom mások javán, és hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.

Gyakran mondjuk: „szeretlek", ám többnyire ezen azt értjük: „szükségem van rád", vagy: „ne hagyj el". 

Mindez azt mutatja, hogy az igazi szeretetet még nem tapasztaltuk meg. Ennek előfeltétele, hogy önmagunkat feltétel nélkül elfogadjuk, és olyannak szeressük, amilyenek vagyunk. Ennek segítségével eljutunk oda, hogy egyedül is boldogok és elégedettek leszünk, s akkor mások kritikája már nem érint bennünket fájdalmasan, nem függünk többé másoktól.

Ameddig ugyanis szükségem van másokra, nem vagyok teljesen szabad.

Mihelyt megszabadulunk attól a félelmünktől, hogy egyedül maradunk, képesek leszünk partnerünknek is nagyobb szabadságot adni. Csak ekkor válik lehetővé az igaz szeretet, mert a szeretet nem zár be, és nem tart fogva. Ha megpróbáljuk a másikat láncra verni, meghal a szeretet, és nem marad belőle más, mint a megszokás.

Hasonló a hasonlót vonzza?

Vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert általuk megerősítve érezzük magunkat abban, amilyenek vagyunk. Ugyanakkor az ellentétek, amennyiben kiegészítik egymást, vonzzák is egymást. Mindarra, ami bennünket tökéletessé tesz, szükségünk van, és magunkhoz vonzzuk. Azt mondhatjuk hát, hogy az alapvető hasonlóságok egy kapcsolat alapját adják, az egymást kiegészítő különbözőségek pedig az igézetet.

A szerelmes szélsőséges hangulatváltozásokat és féltékenységet érez, és a külső szemlélő számára meglehetősen egoistának tűnik, mivel érzései viszonzását várja el. Sok esetben egyenesen fenyegető, követelőző, sőt fojtogató lehet szerelme tárgya számára, akitől folyvást azt követeli, hogy adja szerelmének egyértelmű bizonyítékát. A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőségnek bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes.

A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást, cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találnak-e vagy sem.

Művészet-e a szeretet?

Sokan úgy vélik, hogy a szeretet, szerelem, a véletlen műve, ami felbukkan az ember életében, ha éppen szerencséje van. Ám ha a szeretet, szerelem művészet, akkor tudnom kell az összefüggéseket, és készen kell állnom, hogy mindent megtegyek, ami szükséges. És éppen ez a probléma, hogy a legtöbb embert a szeretetnek csupán egy része érdekli, éspedig az, amelyet ő kap. Azt akarja, hogy őt szeressék, és igen kevéssé törődik azzal, vajon ő maga képes-e szeretetet adni. Sokan úgy vélik, hogy nincs is mit tanulni, hiszen a szeretet, szerelem nem az egyén képességeitől, hanem a szerelem, szeretet tárgyától függ. Ha rátalálok az igazi páromra, akkor a szerelem, szeretet magától jön, vélik sokan. Ám elfelejtik, hogy a szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig az adással kezdődik. Ez a szeretet, szerelem legnagyobb titka.

Szabó Marianna

(Az írás Kurt Tepperwein, Szellemi törvények könyve alapján készült!)