Mar. 15, 2019

Mit jelent nekem a magyarságom? Miért vagyok magyar?

Először is azért, mert a nemzetség, amelybe Isten rendelt, a földi életem vára, otthona. Ide láncol az igazság és a sors. NEM véletlenül születtem ide, itt van dolgom, küldetésem, feladatom, amit magyar emberként, magyar földön, a Magyar Nemzet tagjaként, magyar családban kell megoldanom. Ha elszakítom ezt a láncot, olyanná válok, mint a hulló falevél, amit a szelek visznek magukkal, s elveszek valahol a feledés sarában.

Amikor magyarokká lettünk nem szabad választásunkból lettünk magyarokká, ezt így kaptuk Istentől, létünknek, sorsunknak alkotórészeként. A magyarságot pedig legyen az sors, küldetés vagy AMOR FATI végzetszerűség, szeretnünk kell, mint Isten legnagyobb ajándékát. Szeretnünk kell mindazt, amit ez a nép ezen a földön alkotott, a történelmét, a nyelvét a művészetét, egész művelődését. Igent kell mondanunk erre az eleve elrendelésre, s alázatosan, de határozottan kell vállalnunk minden következményét, még ha néha fáj is.

Semmi sem történik véletlenül. Életünkben, minden mindennel összefügg. A család, tükörképe nemzetünknek, és ha a családon belül viszály, veszekedés, egyet nem értés van, ez kihatással van a nemzet egészére is. Ha ennek az összefüggéseit megértjük, megérthetjük, a magyarságunk lényegét és talán egyszer végre, létrejöhet az egységes magyarság. De addig is  „26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.” (Jézus evangéliuma)

Ámen!

Szabó Marianna

 

Most pedig nézzük, hogy mit gondolnak írók, művészek, a hazáról és a hazaszeretetről?

 

"Nem cselszövény szerezte e hazát,

E hazáért nem csalni - tenni kell!"

Vajda János

 

"Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van."

Popper Péter

 

"Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,

Csak magyar földön és csak magyarul;

Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,

Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;

De ezt a lelket itt hagyom örökbe,

S ez ott vijjog majd Kárpát havasán

És belesírom minden ősi rögbe:

El innen, rablók - ez az én hazám!"

Sajó Sándor

 

"Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni

hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell

sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s

elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet?"

Márai Sándor

 

"A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a

magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése

mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla,

mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer

megmordulnak."

Gárdonyi Géza

 

"A magyarságban nem tudom hogy honnan van ez az erő, a

magyarság eltaposhatatlan. Ez több évszázados tapasztalat. A

magyar nem birkanép, hanem hihetetlenül türelmes és rugalmas.

Megtanult alkalmazkodni az idegen érdekek kijátszásához."

Makovecz Imre

 

"Csak felejteni nem szabad... Mondd meg magyari népemnek...

Csak felejteni nem... Azt, hogy Öregisten magyarnak teremtett."

M. Katona Ilona

 

"A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test,

és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet."

 

"Az a nemzet, amelyik elfeledi múltját, annak ingatag a jelene és

bizonytalan a jövője. Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudja

meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs öntudata,

emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb."

Kiss Dénes

 

"A magyar a Tudást, mint Szakrális Égi Tant vivők közösségének a

neve. A magyarság nem faji kérdés: lélekminőség és jellem."

 

"E hármas szín a lelkemen ragyog,

Számomra nincs szebb ezen a világon;

E lobogót én, mert magyar vagyok,

Hűséggel védem, szeretettel áldom."

 

"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot

Csak elfajult kor hős elődöket

A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövétneket.

S ha a jelennek halványul sugára:

A régi fény ragyogjon fel honára!"

Garay János

 

"Egy nép történelme erkölcsi vagyon, amit minden hű fia

gyarapítani törekszik."

dr. Padányi Viktor

 

"Magyar szív,

mely a magyar emberben dobog.

Magyar vér,

mely a magyarok ereiben csorog.

Magyar a hit,

mely boldogabb jövőt ad.

A jó drága magyar szív,

hatalmas erőt adj!"

 

"Tudjátok-e, mi a haza?

Erdő, mező, berek, liget,

A mormoló habok közül

Ránk mosolygó tündérsziget,

Kárpátoknak büszke bérce.

A Tisza és Duna tája,

Minden kicsi rögöcske.

Árpád vére hullott rája.

- Bárhová visz szerencsétek,

Ezt a hazát szeressétek!"

Pósa Lajos

 

"Mert ideszülettél így

hát itt maradsz

a világra mely körülvesz

csak magyarul van szavad."

Böröndi Lajos

 

"Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett,

elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden

történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden

elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter

kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni

szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk

földje fogadja be őket."

Mérey Katalin

 

"Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a

divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar",

mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd

hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra."

Benedek Elek

 

"Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell őriznünk, hogy ezt

semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk.

A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A szív

kitépetett termő földéből, de gyökerei bennszakadtak. Nappal

gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak

hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk

mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk

lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél,

ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák, és

azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny.

Nincs betegség a miénkhez hasonló. Nem gyógyulunk."

Jókai Mór

 

"Az embernek lehet vitája az anyjával. De az anyját nem

árulhatja el sohasem. Én mindig utáltam azokat, akik áruba

bocsátották az anyjukat. Az én anyám a szülőföldem."

Berkesi András

 

"Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon

jóakaratú, buzgó szolgája legyek."

Liszt Ferenc

 

"Az ember nem szökhet meg a hazájából, mint ahogy ők tették.

Hiába gyűlölöd a kormányt vagy a rendszert, az embereket, a

saját népedet nem tudod meggyűlölni. A hazád mindig a hazád

marad. Örökké.

Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy

szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Históriája más népnek is van,

nagyobb is talán, mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak -

gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség,

költői rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned

valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek

virágait is név szerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház

küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e

füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt

teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arcai, a kiket

szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed

szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szívedbe büszkeség, ha

a múltakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre

nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos

rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves

arcokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van

kötve? - utasítsd ki ez érzelmet szívedből s hitesd el magaddal,

hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt egyenlők s

hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet

a világon, akár nincs?"

Jókai Mór

 

"Én magyar ember vagyok, én minden megszállót kint akarok látni

ebből az országból!"

Szilvási Lajos

 

"Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban,

mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az

egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az

országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi

keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a

Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok,

nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs

békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én

hegyeimet!"

Wass Albert

 

"Én Árpád népéből jöttem,

piros meg fehér csík legyen mögöttem.

Én magyar anyától születtem

magyar földre, magyar kenyeret ettem."

Fanka Deli

 

"Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,

Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.

Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.

Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág.

Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország."

Kulinyi Ernő

 

"Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,

Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."

Prohászka Ottokár

 

"Igazán

csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.

Magaddal is csak itt bírhatsz,

óh lélek! Ez a hazám."

József Attila

 

"Minden hazában vannak füvek és fák, hegyek és völgyek, folyók

és tavak, városok és falvak, amelyek sohasem szöknek meg. A

fákhoz és füvekhez, a hegyekhez és völgyekhez, a folyókhoz és

tavakhoz, a városokhoz és falvakhoz emberek is tartoznak, akik

vállalják sorsukat. Ez a rendeltetésük. Ebből az országból már

sokan megszöktek. Mégis egyre többen leszünk. Te is

megszökhetsz. Akkor is többen leszünk."

Berkesi András

 

"Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha elfelejti múltját, ha két

kézzel tépi ki önnön gyökereit!"

Fonyódi Tibor

 

"Magad légy elsőbben a szíved szerint, meg szavadban is igaz

magyar."

M. Katona Ilona

 

"Ha a föld isten kalapja,

Hazánk a bokréta rajta!"

Petőfi Sándor

 

- Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó.

- A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden

hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok

istenéhez.

- Egyszer te is meghalsz, apám?

- Egészen biztosan.

- Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján?

- Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká,

te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki

kiérdemelte azt.

- S hogyan lehet?

- Méltón élni, s hősként halni.

Bán Mór

 

"Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a

haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten

szolgálata."

Hunyadi Mátyás

 

"Jaj az egész nemzetnek, harcos magyari ősök ivadékainak, ha

kihalásra ítéltettünk. Koppány meg a többi után minket is

kipusztítanak, nem fegyverrel, hanem annál sokkal rosszabbat

tesznek: magyariak lelkét lopják meg lassan, alattomosan.

Hosszú, kínos haldoklásra akarnak kárhoztatni."

M. Katona Ilona

 

"A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv."

Lászlóffy Aladár

 

"Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek,

ma üres lenne ez az ország."

Wass Albert

 

"Szellemi hazádtól nem szabad elszakadni, mert úgy jársz, mint a

folyó, mely elszakad a forrástól: kiapadsz."

Müller Péter

 

"Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!

Szép Magyarországot nem pótolja semmi!"

 

"Magyarnak születtem, magyar is maradok,

A hazáért élek, ha kell, meg is halok!

Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,

Koporsóm fáját is magyar föld növelje!"

Pósa Lajos

 

"Magyarnak születtem. Szeretem e földet

Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;

Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, -

Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!

Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, -

Ezt a csodás érzést hogy is értené!

Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,

Ha rút árulás tör idegen felé..."

Sajó Sándor

 

"Egy katonaember számára nincs szebb annál, ha az életét

áldozhatja a hazájáért.

A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem

vágyakozna, nem térne vissza. (...) Az ember is csak egy helyen

van otthon, másutt mindenütt idegen."

Gárdonyi Géza

 

"Magyar vagyok. Természetem komoly,

Mint hegedűink első hangjai;

Ajkamra fel-felröppen a mosoly,

De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm legjobban festi képem:

Magas kedvemben sírva fakadok;

De arcom víg a bánat idejében,

Mert nem akarom, hogy sajnáljatok."

Petőfi Sándor

 

"Itt pillantottam meg a napvilágot, s mindenemet neki köszönöm."

Sylvester János

 

"A hazafiság a hited, hogy ez az ország különb mindegyiknél, mert

te ide születtél."

 

"Magyarnak lenni: tudod mit jelent?

Küzdelmet, fájót, véges végtelent.

Születni nagynak, bajban büszke hősnek,

De döntő harcra nem elég erősnek."

Sajó Sándor

 

"Rossz időket érünk,

Rossz csillagok járnak.

Isten ója nagy csapástól

Mi magyar hazánkat! -"

Arany János

 

"Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít."

Kölcsey Ferenc

 

"Hogy én a magyar színházat elhagyjam? A német színház minden

kincséért sem. Hazám nevelt, ő is temessen el."

Déryné Széppataki Róza

 

"Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe

nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi

szépségű völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői,

bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak

száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas

folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb

búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből...

Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna,

soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly

árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs

Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje

egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat

szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és

könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly

drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a

világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem,

az én édes, szeretett szülőföldem."

Rákosi Viktor

 

"Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is

elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália

legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón,

lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és

síkságain."

Széchenyi István

 

"Ott, ahol zúg az a négy folyó,

Ott, ahol szenvedni jó,

Ott, ahol kiömlött annyi drága vér,

Egy ezredévről mond mesét a szél.

Búg a kürt az ősi vár fokán,

Honvéd áll a Hargitán,

Erdély szent bércére zúgva száll,

Visszaszáll a magyar turulmadár."

Kiss Angyal Ernő

 

"Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért,

Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.

Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,

Áldja meg az Isten és minden magyar ajka."

Kárpátia

 

"Tud szeretni a magyar szív igazán,

Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám."

Barna Izsó

 

"Nem mennék el más országba sehová a világon,

Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!"

Barna Izsó

 

"Csak felejteni nem szabad... Mondd meg magyari népemnek...

Csak felejteni nem... Azt, hogy Öregisten magyarnak teremtett."

M. Katona Ilona

 

"Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból,

Határon innen és határon túlról,

Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória,

Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia."

 

"S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!"

József Attila

 

"Minden magyar felelős minden magyarért."

Szabó Dezső

 

"Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát

mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt."

Kölcsey Ferenc

 

"Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott."

Arany János

 

"Minden becsületes szívnek legszentebb a hon."

Széchenyi István

 

"Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő.

Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!"

Koltay Gergely

 

 

"Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország."

Márai Sándor

 

"Annak, aki jól ismeri Magyarország részeinek képét, tájainak

gazdagságát, városainak jellegét, a hazai föld szebb lesz,

tágasabb lesz, nagyobb lesz, tehát kedvesebb is lesz. Több

féltése és több terve fog kapcsolódni ehhez a szóhoz:

Magyarország. E több féltés és több terv, több védenivaló és

több alkotnivaló elemeiből tevődik össze az, amit a szó

legtisztább értelmében nevezhetünk hazafiságnak."

Szabó Zoltán

 

 

"Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint

testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell

válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig."

Gárdonyi Géza

 

"Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

Tamási Áron

 

"Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!"

Kőrösi Csoma Sándor

 

"Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:

De legszebb virág a haza szent szerelme."

Arany János

 

"Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely

szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar

földre és s magyar nép körébe hazavonz!"

Horthy Miklós

 

"Én az elárvult szegény hazáért, e szabadságért vívó nemzetért

tűrni, tenni és ha kell, meghalni tudok."

Damjanich János

 

"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám

szolgálatáért lángolt."

Vécsey Károly

 

"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső

szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé

legyen a szívük és a hazáé az életük."

Kiss Ernő

 

"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is

szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám,

tudom, megértik ezt a szolgálatot."

Aulich Lajos

 

"Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!"

Tompa Mihály

 

 

"Soha, soha egy kis göröngyöt innen

Se vér, se alku, se pokol, se ég -

Akárhogy dúl most szent vetéseinkben

Idegen fajta, hitvány söpredék!

E száz maszlagtól részegült világon

Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:

Magyar vagyok, a fajomat imádom,

És nem leszek más, - inkább meghalok!"

Sajó Sándor

 

"Hazám. Két magánhangzód azonos a halál magánhangzóival. Mert

halálos erő vagy, hazám, erő, mely nem bocsát el. Minden te

vagy, minden benned van. Megadom magam."

Márai Sándor

 

"E hármasszín a lelkemen ragyog,

Számomra nincs szebb ezen a világon;

E lobogót én, mert magyar vagyok,

Hűséggel védem, szeretettel áldom.

Sajó Sándor

Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem.

Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.

Sinkovits Imre

 

De túl minden bún, minden szenvedésen,

Önérzetünket nem feledve mégsem,

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Sajó Sándor

 

Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon

S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.

Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset

S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed.

József Attila

 

"Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá

dörgölik, de azokat észre sem kell venni."

 

"A millenniumi emlékmű előtt fekvő "Csöndes Magyar" erre tanít:

legyünk hősök és maradjunk névtelenek a Hazáért és Nemzetért.

A cselekvés hősiessége és a cselekvő névtelensége mindenkor

zálog arra, hogy amit cselekszünk, azt a Hazáért, a Nemzetünk

erkölcsi, szellemi és anyagi dicsőségének, nagyságának és

boldogságának szolgálatában cseleksszük."

Szálasi Ferenc

 

Epévé változék a víz, mit lenyelek,

ha téged elfelejtelek!

Nyelvemen izzó vasszeget

üssenek át,

mikor nem téged emleget!

Hunyjon ki két szemem világa,

mikor nem rád tekint,

népem, te szent, te kárhozott, te drága!

Dsida Jenő

 

Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.

Liszt Ferenc

 

Maradj hűséges a földhöz,

maradj büszke, egyenes és bátor,

maradj tiszta, romlatlan lélek,

és ne fordulj, ne fordulj,

ne fordulj el szülőhazádtól!

 

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,

Csak elfajult kor hős elődöket;

A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövetneket.

S ha a jelennek halványúl sugára:

A régi fény ragyogjon fel honára!

Garay János

 

Hát evezz a part felé még párat,

Ha a világ fordít neked hátat,

És ha utad egyszer a végéhez ér,

Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.

Magna Cum Laude

 

Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a

nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és

nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.

Fekete István

 

A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.

Jókai Mór

 

A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.

Jókai Mór

 

Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közönséget:

nem tudják, mit jelent „magyar”, olyan értelemben, ahogyan Ady

ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte,

Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egry festették, ahogyan

Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta.

Nem tudják, nem értik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a

szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek

attól, hogy ma nem „modern” úgy érteni, ahogyan értenék.

Latinovits Zoltán

 

"Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fihagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt."

Kölcsey Ferenc: Emléklapra (1833)

 

-Számomra mégis legfontosabb Jézus üzenete, aki azt tanította, hogy nem véletlen az, ahová születtél, (a családod, nemzeted, országod), mert ott van dolgod, ott kell kijavítanod a hibákat, mely hibák rossz döntések következményeként, karmaként nehezedik egy nemzetre. " Akinek van füle, hallja!"  

 

24.) Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted van. - De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül, melyben legnagyobb teher a saját árnyékod.

 

25.) Én úgy parancsoltam: "Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!" - Ez legyen életvizeteknek a forrása: a SZERETET.

 

26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.

 

27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.

 

28.) Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kőtelességetek az Igazság tanítása - az én földi munkám folytatása.

 

29.) Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek! Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak.

Jézus evangéliuma

 

Szeretettel

Életfestők (SZM)

 

 

 

Jan. 3, 2018

Anyaként, feleségként, nőként szomorúsággal tölt el az, ahogyan az emberek értelmezik mit is jelent magyarnak lenni, ahogyan hajba kapnak, pártoskodnak, vádaskodnak, szitkozódnak, ítélkeznek, s teszik mindezt testvérként, családtagként, nemzetünk országunk tagjaként, magyar emberként. Egy anya, soha nem árulja el gyermekét, és a gyermek sem az anyját, lett-légyen az bármilyen nehéz helyzet. Hiszen az anya szent, mint ahogyan az anyaország, anyanyelvünk, és országunk, nemzetünk védőszentje, Boldogasszony Anyánk. Mi egy család vagyunk! Jóban, rosszban! Nem véletlenül születtünk ide.

Már Jézus is figyelmeztet erre evangéliumában:

26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.

27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság. Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.

Magyarnak lenni ajándék!

Ezt érezte ösztönszerűen Széchenyi is, amikor arról beszélt, hogy az emberiséget meg kell ajándékoznunk egy nemzettel: a magyarral. „Lehet-e nagyobb ajándékot adni az emberiségnek, mint egy önálló, tiszta formájú, egyenes lelkületű nemzetet?” 

Ezt meg is tette a magyar. Több mint ezer esztendő alatt egy darabnyi földön csodát alkotott, ami megmutatkozik művészetében, a tudományban, de legfőképpen a magyarság lelkületében.

Ravasz László is csodálatosan fogalmazta meg a magyarság lényegét: „A magyar ember mérhetetlenül szereti ezt a földet, minden más föld felett, ahol ezeréves történelme lejátszódott. Szereti a magyart a maga külsejében, belsejében, önmagáért, nem azért, mert mint egyén, rokonszenves, hanem azért, mert magyar. Hazánkat sem azért szeretjük mert szép, hanem azért mert a miénk. Édesanyánkat sem azért szeretjük mert szép, bájos, előkelő, hanem azért mert az anyánk. Amikor magyarokká lettünk nem szabad választásunkból lettünk magyarokká, ezt így kaptuk, létünknek, sorsunk alkotórésze a magyarság. A magyarság szeretetében az AMOR FATI végzetszerűsége rejlik.

A magyar ember szereti a fajtáját, minden hibája ellenére, s minél hibásabbnak látja, szeretete annál forróbb és emésztőbb iránta:

-Szeretnünk kell mindazt, amit ez a nép ezen a földön alkotott, a történelmét, a nyelvét az alkotmányát, a művészetét, egész művelődését.

-Szeretnünk kell a magyarságot, mint ajándékot, akár sors, akár küldetés. Igent kell mondanunk erre az eleve elrendelésre, s alázatosan, de határozottan kell vállalnunk minden következményét, még ha néha fáj is." 

Semmi sem történik véletlenül. Életünkben, minden mindennel összefügg. A család, tükörképe nemzetünknek és ha ennek az összefüggéseit megértjük, megérthetjük, a magyarságunk lényegét és létrejöhet az egységes magyarság.

Hogy mindez hogyan érhető el? Olvasd el Wass Albert, Egységes magyarság c. írását.

 Wass Albert: Egységes magyarság (Megjelent: Nyugat · 1940. 12. szám)

Ahhoz, hogy valamit szólhassunk magunkról s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állanak.

Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat. Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember tartozom vérség és lelki alkat szerint egy családhoz s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is. Ha csak magyar volnék s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a tulsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony. Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele. Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.

Mi az egység? Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az. A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még csak az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon.

Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártosodás, s az osztályellentétek. Minálunk Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők. Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttünk a párt és az osztály. Legalább is én így látom ezt. Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacillusok pedig csak a kövéreket szeretik.

Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak megkiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.

És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen: egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon. Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadályon keresztül igaz jószándékkal törekszik a közös cél felé.

És a cél ugyebár egyszerű: hogy békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.

Életfestők

 

Share on Faceook: További magyarság írások itt..

 

Dec. 4, 2016

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre?
Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.

Márai Sándor: FÜVES KÖNYV

Szeretettel:
Életfestők

Oct. 10, 2016

 

 
 

 

 

1.

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens

faj létezik a Földön: Emberek és Magyarok.

Isaac Asimov

2.

Magyarok! Tanuljátok meg jobban szeretni a hazát,

mint ahogy egymást gyűlölitek!

IV. Károly magyar király

3.

Magyarország az egyetlen ország, amelyik önmagával

határos.

Pap Gábor

4.

Ha a közmondás szerint az idő pénz, akkor a magyar

csakugyan a legnagylelkűbb nemzet a világon.

Eötvös József

5.

Átöltözni, mindig csak átöltözni!... Ez Magyarország!...

Dobozi Imre

6.

Valamennyi nép közül, amely szemünk előtt a

történelemben elvonult, egy sem volt olyan

szerencsétlen, mint a magyar.

Francois Arouet Voltaire

7.

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Petőfi Sándor

8.

Az egész magyar történelem olyan tragikus, hogy azon már

csak röhögni lehet.

Harkányi Endre

9.

Nálunk az égbolt a tenger.

Bálint B. András

10.

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig

Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!

Szétszórt hajával, véres homlokával

Áll a viharban maga a magyar.

Ha nem születtem volna is magyarnak,

E néphez állanék ezennel én.

Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb

Minden népek közt a föld kerekén.

Petőfi Sándor

11.

Ha e szót hallom, "magyarok",

szűknek érzem német zekémet,

keblemben tenger kavarog,

és mintha trombiták köszöntenének!... -

Elbuksz, de vigaszod lehet,

magyar, a minket ért csúfabb gyalázat.

Heinrich Heine

12.

 

Magyarország fáradt népe lerogyott a véres rögre!

Harcmezőin tört siralmak dúltan szállnak és hörögve.

És az éj borús neszéből följajong a hír az égre:

láncon fetreng a magyar faj, küzdelmének vége, vége. -

De az éj nehéz ködében hajnali színek szövődnek,

s föltámadnak hőseid is, hősei boldog jövődnek... -

a szegény, halott magyar név új csatán újjászületve,

harsonás jelszóként zendül a viharra nyílt fülekbe!

Henrik Ibsen

13.

Ha a mi fényünk nem lobogna

a véghetetlen éjen át,

azt gondolhatnák fönn az égben,

hogy elenyészett a világ.

Petőfi Sándor

14.

A nagy feladat: egy nemzettel ajándékozni meg az

emberiséget.

Széchenyi István

15.

Leborulok a nemzet nagysága előtt!

Kossuth Lajos

16.

Amikor összegyűlnek a világ nagy tudósai, megszólal

a korelnök: Uraim, most, hogy magunk közt vagyunk,

beszéljünk magyarul.

17.

Széchenyi a legnagyobb magyar.

Kossuth Lajos

18.

Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos

nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és

lélekben magyar maradjak.

Liszt Ferenc

 

SÍK SÁNDOR: Az andocsi Máriához

(Magyar búcsújárók éneke 1920-ban.)

Koldusboton, törött mankón

Jövünk búcsút járni,

Szűzmáriás magyaroknak

Kopott unokái.

Éjfél van a Duna táján.

Magyaroknak éjszakáján

Nincs más, ki virrasszon.

Baráttalan, testvértelen,

Hozzád ver a veszedelem,

Boldogságos Asszony!

 

Megcsúfolták, megpöködték,

Ami bennük szép volt,

Kilencfelé hasogatták,

Ami rajtunk ép volt;

Tépett testünk megtapossák,

Ragadozók ragadozzák

Édes-kevesünket,

Koporsónkat faragdálják.

– Eléd sírjuk, magyar árvák,

A mi keserünket.

 

Idegenek megnevetik

Drága magyar szónkat,

Idegentől kéregetjük

Kenyerünket, sónkat.

Magyar kezek szántogatnak,

Régi rögön új uraknak,

Néped hegye-völgyén.

Más arat, hol mi vetettünk:

Jövevények, szolgák lettünk

Úr-apáink földjén.

 

Boldogasszony, ezer évig

Édesanyánk voltál,

Eleink, ha hozzád sírtak,

Hozzájuk hajoltál:

Száz ostorral ostorozzon,

Csak ez egyért, Boldogasszony,

A jó Krisztust kérd meg:

Négy-víz-parton, három-hegyen

Mindörökké magyar legyen

A máriás ének.

 

19.

A Magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!

(népek fohásza az ősidőkből)

20.

Nemzeti fény a cél. Hogy elérd, forrj egybe, magyar nép.

Kölcsey Ferenc

21.

Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés,

mert fenn kell tartanunk a nagy ország látszatát.

Sándor György

22.

A magyarok a fáradalmakban és harcokban edzettek, testi

erejük  mérhetetlen... nyilaik ellen aligha lehet védekezni.

Természetük dölyfös, lázadozó... Természetüknél fogva

hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.

Lotharingiai Regino

23.

A magyarok munkát, fáradtságot, égető meleget, fagyot és

minden nélkülözést tűrnek. Szabadságot és pompát kedvelők.

Bölcs Leó

24.

A magyarok becsületesek, őszinték, életfenntartásukban

okosak. Nem szeretik a sok beszédet.

Mihály szír pátriárka

25.

A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet,

tisztelik a vizet és a levegőt, s a földet dicsőítik; de

csupán azt imádják és nevezik istennek, aki a

Világmindenséget teremtette (ő a Teremtő).

Theophylactus Simocatta

26.

Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam

volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt a

legnagyobb bőséggel adtak.

Ekkehard

27.

Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók

csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására,

mint a többi összes keresztény államok együttvéve.

Robert Johnson

28.

Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra.

Antonio Bonfini

29.

Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati

civilizáció védője.

II. Pius pápa

30.

A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú,

jómódú emberek.

Tyrusi Vilmos

31.

A magyarok bátrak, jó kinézetűek és tekintélyesek.

Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük

ezüsttel bevont. Fényt kedvelők.

Gardezi

32.

A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az osztrákok, s az

összes bécsi szépségek Magyarországról kerültek ki.

Montagu Mária

33.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között

kulturális kapcsolat áll fenn.

John Milton

34.

A magyar nacionalizmus nem olyan, mint a többi; más

természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus

ugyanis a Marsról jön. A magyarok olyanok, mintha földön-

kívüli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában,

briliáns tudósok, akik Nobel-díjakat nyernek, kiváló matema-

tikusok. Szóval, ha igaz a mese - a magyarok az emberiség

krémje.

Hans Kuitert

35.

Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges

magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.

James Louis Garvin

36.

Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység,

évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által

összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.

G. Ferrero

37.

Sírva vigad a magyar.

(szólás-mondás)

38.

A háború igazi megcsonkítottja Magyarország.

Gabriele D'Annunzio

39.

Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő

múltjáért.

Theodore Roosevelt

40.

Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.

Otto von Bismarck

41.

Magyarország a hősök nemzete, a hősiesség megtestesítője.

Victor Hugo

42.

A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is,

előbb-utóbb fel fog támadni.

Saint-René Taillandier

 

Márai Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

 

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

 

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

 

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

 

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

 

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

 

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

 

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, – mennyből az angyal

New York, 1956.

 

43.

Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok:

jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy

márványból faragottak, szemeik tüzesek.

Hans Norman Arnesen

44.

A magyar hősiesség a magas erkölcs megnyilatkozása.

Jules Michelet

45.

Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője

az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.

G. Herring

46.

A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük mindazt, amit

Magyarország tett a civilizációért; először, amikor testével

vetett gátat a barbarizmusnak, majd, midőn tántoríthatatlan

bátorsággal ragaszkodott szabadságához.

Eduard Sayous

47.

Magyarország a kereszténység védőbástyája.

Jean Lemaire de Belges

48.

A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság

arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet

iránt leróni, mely a nyugatot megmentette? Vajha a francia

történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a

magyarsággal, a nemzetek hősével szemben! E nemzet hősi

példájával felemel és megnemesít minket.

Jules Michelet

49.

A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű

jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás

híre van.

Charles-Louis de Montesquieu

50.

Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.

Tamási Áron

51.

A Szent Korona az emberiség egyik legnagyobb szakrális

kincse.

Lee doktor

52.

Az önök országában a legszebb: az emberek lelke.

Santosh Sharma

53.

Fáj a földnek és fáj a napnak

s a mindenségnek fáj dalom,

de aki nem volt még magyar,

nem tudja, mi a fájdalom!

Dsida Jenő

54.

Túl kevesen vagyunk mi, magyarok. Nem engedhetjük

meg magunknak a műveletlenséget.

Kodály Zoltán

55.

A magyarok nem tudják, micsoda kincs rejtőzik nyelvükben.

Giuseppe Mezzofanti

56.

Megtámadott nemzetiségünk kétségbeejtő féltésében annyira

belébújunk magyarságunk földalatti bástyáiba, cifra szűrünket

úgy a fejünkre húzzuk, hogy az ember alig látszik ki a

magyartól.

Vajda János

57.

Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa

mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,

mert nem madár vagyok, hanem csak falevél

mely ha fája kidől, sokáig ő sem él.

Babits Mihály

58.

Ilyen viszonyokról, mint a mienk, más népeknek fogalmuk

sincsen. Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában

vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni.

Madách Imre

59.

Csak a nyelve nyomattassék el a nemzetnek, odavan annak

nemzetisége is; azonnal megszűnik különös nemzet lenni.

Pápay Sámuel

60.

A magyarok neveletlenségére vall, hogy bekéredzkedtek

Európába.

Ferenc Ferdinánd

61.

A magyarok egy mongol törzs, mely éket vert az északi és a

déli szláv települések közé... A magyarok célja a körülöttük

élő szláv népek elnyomása.

Lewis Bernstein-Naimer

62.

Erre a turáni törzsre heves utálattal tekintettem és tekintek.

Harold Nicolson

 

Sajó Sándor: Magyarnak lenni...

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?

Magasba vágyva, tengni egyre - lent;

Mosolygva, mint a méla őszi táj,

Nem panaszolni senkinek, mi fáj;

Borongni mindig, mint a nagy hegyek,

Mert egyre gyászlik bennünk valami:

Sokszázados bú, melyet nem lehet

Sem eltitkolni, sem bevallani.

Magányban élni, ahol kusza árnyak

Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,

S szálaiból a fájó képzeletnek

Fekete fényű fátylat szövögetnek,

 

És bút és gyászt és sejtést egybeszőve

Ráterítik a titkos jövendőre...

Rab módra húzni idegen igát,

Álmodva rólad: büszke, messzi cél,

S meg-megpihenve a múlt emlékinél,

Kergetni téged: csalfa délibáb!...

Csalódni mindig, soha célt nem érve,

S ha szívünkben már apadoz a hit:

Rátakargatni sorsunk száz sebére

Önámításunk koldusrongyait...

- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:

Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

 

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?

Küzdelmet, fájót, véges-végtelent.

Születni nagynak, bajban büszke hősnek,

De döntő harcra nem elég erősnek;

Úgy teremtődni erre a világra,

Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:

Hogy amikor már érik a vetés,

Akkor zúgjon rá irtó jégverés...

Fölajzott vággyal, szomjan keseregve

A szabadító Mózest várni egyre:

Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,

Mely végzetünknek kövült átkaul,

Ránk néz merően, irgalmatlanul,

S utunkat állja zordan, hallgatag...

Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk',

Mely sírni késztő tréfát űz velünk,

S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:

Egymást vádolni, egymást marcangolni!

- Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,

Szilajnak lenni, mint a bércpatak,

Nagy bánatoknak hangos lagziján

Nagyot rikoltni: Hajrá! húzd, cigány -

Háborgó vérrel kesergőn vigadni,

 

Hogy minekünk, hajh! nem tud megvirradni,

Hogy annyi szent hév, annyi őserő,

Megsebzett sasként sírva nyögdelő,

Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,

Munkás szabadság édes gyönyörében -

Hogy mért teremtett bennünket a végzet

Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...

Tombolva inni hegyeink borát,

Keserveinknek izzó mámorát,

S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,

Fölbúgni tompa, lázadó haraggal -

S mikor már szívünk majdnem megszakad:

Nagy keservünkben,

Bús szégyenünkben

Falhoz vágni az üres poharat...

- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz!...

Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

 

De túl minden bún, minden szenvedésen,

Önérzetünket nem feledve mégsem,

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt:

Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre!...

 

63.

Az egész Monarchiának kellett megszűnni, hogy hozzá-

férjenek a dió beléhez: hozzánk.

Móricz Zsigmond

64.

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a

szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon

az elmúlt húsz esztendőben.

Albert Camus

65.

"Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"

"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra"

Pio atya

 

Szeretettel

Életmódváltók Heart